„Ha nem ismered a történetedet,
nem ismered önmagadat”
(L.Simms)

A biblioterápia vagy irodalomterápia a művészetterápiák közé sorolt olyan lelki egészségvédő tevékenység, amelyben főként irodalmi művek, szövegek kísérik és ösztönzik a résztvevőket önmaguk kifejezésére, a szövegről való beszélgetésre, valamint kreatív feladatok komplex alkalmazásán keresztül (rajzolás, festés, agyag, kollázs, montázs, film, fotó, asszociációs kártyák stb.) segítik az élményszerű bevonódás kiváltását, a társas együttlétben való feloldódást. Az irodalomterápiás szöveg sokféle lehet, nemcsak klasszikus és kortárs szépirodalom, mint vers, regény, novella, dráma, műmese, hanem lehet akár népmese, dalszöveg vagy akár film és filmrészlet, fotó, szakkönyv, blogposzt vagy újságcikk is, és még sorolhatnánk.

„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek”
(Karinthy Frigyes)

Az irodalomterápia nem egyenlő az olvasókörrel, ahol az adott mű értelmezése és az olvasási élmény megosztása történik. A fejlesztő irányultságú irodalomterápiás csoportokon a csoportvezető a csoport céljának megfelelő, tudatosan kiválasztott irodalmi művekkel, szövegekkel dolgozik. A főként szépirodalmi szövegeket felhasználó foglalkozások célja – egy biztonságos tér létrehozásával – lehetőséget teremteni az önismeret és személyiségfejlesztésre, gondolataink és érzéseink megfogalmazására és kimondására, a kreatív én mozgósítására, a szabadidő kulturált és művészi megélésére, bensőséges és magtartó közösségi tér létrehozására, világlátásunk tágítására, valamint a történetek lelkiségére hangolódó kölcsönös reflexiók megosztásán keresztül a lelki élet gazdagítására.

Jeney Éva szerint az irodalomterápia olyan művészetterápia, amelyben az alkotás terápiás ereje van mozgósítva, és ezzel érjük el a hatást.

A szépirodalmi szövegek a művész által megemelt szövegek, melyben metaforák és szimbólumok segítik a sorsokban lévő mintázatok felismerését, átszűrődnek az olvasó lelkén, elindítják az élettörténeti emlékek felidézését. A foglalkozáson a résztvevők találkoznak egy történettel, melyre rávetíthetik saját élettörténetüket is. A két történet hat egymásra, megváltoztathatja egymást, és ebben rejlik az irodalomterápia ereje. Támogatást nyújt abban, hogy a  mű esztétikáját és hitelességét megragadva az egyén a saját történetét megtalálja a sorok között, tükröződjön benne és katartikusan megélje azt.

„Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.”
(Márai Sándor)

Az alkotói folyamatok, amelyek kiegészítik a feldolgozás folyamatát, segítik az egyéni élettörténeti reflexiókat, az alkotásokon keresztül élményszerűvé varázsolják a szöveg belsővé tételét. A műből kiinduló kreatív írásos feladatokban – amit magában foglal az irodalomterápiás módszer – a résztvevő társszerzővé válik, bevonódik egyedi történetébe, közel kerül emlékeihez, amelyeket élményszerűen újrafogalmaz és kifejeződésre juttat. A csoportosan  átélt foglalkozások során a csoportmunka megsokszorozza a rálátást egy adott témára, ahány olvasó, annyi értelmezés és visszajelzés, mindez gazdagítja a többszempontú feldolgozást és szükség szerint a szemléletváltást is megindítja, hozzájárulva ezzel a saját problémák újraértelmezéséhez is.

A fejlesztő irodalomterápiás foglalkozásokat ajánlom mindenkinek aki:
szeret olvasni és beszélgetni, szereti az irodalmat,
kreatív és játékos énjét kifejezné,
önismeretét gazdagítaná,
problémáit elengedné és lazítana a hétköznapok feszültségén,
szeretne csoportban dolgozni, kapcsolódna egy támogató csoporthoz,
elszigeteltségét csökkentené,
lelki egészségmegőrzését fontosnak tartja és támogatja.

„Aki kinyit egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki. Nem az író s nem is az író által teremtett alakok fájdalmába vagy reményébe ütközik, hanem saját magáéba.”
(Csoóri Sándor)

Forrás:
Lukács Oktatási Bt/Komplex Alkotásterápia jegyzet/
Jeney Éva: Nyitott könyv/ Balassi Kiadó, Budapest
Béres Judit: Élet a sorok között/ Libri Kiadó, Budapest