Népmeséink gazdagságát, csodákkal teli világát mai életünkben is jól hasznosíthatjuk. Egyszerre meríthetünk belőlük bölcsességet, humort és vidámságot, de egy olyan lehetőséget is megteremt számunkra, ahol egymással összekapcsolódva visszatalálhatunk az őseink által ránk hagyományozott közösségi mesemondás és mesehallgatás gyökereihez.
A népmese az élőbeszéd művészete, szóbeli, közösségi művészet, amely szájról szájra hagyományozódik, alkalomhoz kötődik és változatokban él. A népmese előadói a mesemondók. A hagyományos mesemondást különleges előadó stílus jellemez, a mesemondás elsődleges célja a szórakoztatás. A történet megjelenítését szavakkal, hanglejtéssel, hangszínnel, arc és kézmozdulatokkal segítik a mesemondók. A közönség érdeklődő és helyesbítő közbeszólásai befolyásolják a mesemondást, az alkotás folyamatát. A mesemondó és hallgatók olyan közösséget alkotnak, ahol mindenki valamilyen módon birtokosa a hagyománynak.
Célom, hogy az élőszavas mesemondói alkalmak megteremtésével egy olyan közösségi teret hozzak létre, ahol együtt járhatjuk be a hős útját, hogy a történet végére mi is részesülhessünk a mesék által nyújtott megnyugvásban és rendeződésben. Ahol az eltöltött idő mindannyiunk számára örömteli kikapcsolódást nyújt és megtöri a mindennapok szürkeségét azáltal, hogy töltekezünk a mesék csodáiból. A mesemondás eredetét megőrizve olyan közös tevékenység létrehozására ad lehetőséget, amelyben a mesélő és közönsége hagyományaiből merítve tud a történeteken keresztül kapcsolódni.
Pompás Mesés Nagykövetként a gyermekeknek tartott mesefoglalkozásaimon az élőszavas mesemondást követően hagyományőrző kézműves foglalkozásokkal, népi játékokkal és népi mondókákkal őrizzük a népi kultúra elemeit. Itt a gyermekek megismerkedhetnek a természetes anyagok felhasználásával, az agyag, csuhé, gyékény, gyapjú megmunkálását kipróbálhatják. A foglalkozásokon a jeles napi hagyományok mentén barangolunk az évkörben.
