A szövés szimbolikájában megjelenik az univerzum, nem véletlen, hogy ősi női tevékenységnek számít. A felvetés, majd az egymást keresztező függőleges és vízszintes fonalrendszerben történő fonás a kozmikus tér és kozmikus idő leképeződése, s ilyen értelemben, az elkészült és a szövőszékről levágott szövet pillanata analóg a születéssel, az elkészült szövet pedig az ember sorával, életútjával azonosítható.

A szövés szimbolikája számos mitológiai történetben is megtalálható. A görög mitológiából jól ismert Athéné a női mesterségek, így a szövés patrónusa is volt, aki a szövésben vele vetekedő Arahkné-t pókká változtatta. A római mitológia Párkái a görög mitológiából ismert Moirák római megfelelői, sorsistennők, akik az élet fonalát szövik, kimérik majd elvágják az ember életfonalát, s akik előre meghatározzák az ember sorsát. A moirák/párkák képletébe az emberi létezés hármas meghatározottságát, a születést, növekedést és a halált fejezi ki szövés szimbolikával. Klóthó fon, Lakheszisz kiméri a fonalat, Atroposz pedig elvágja.²

A muszlim hagyományban a szövés a mozgó univerzum szerkezetét szimbolizálja. Míg a vertikális láncfonat az állandóságot és aktív, férfias jelleget, addig a beszőtt horizontális vetülékfonal a változatosságot és passzív, nőies jelleget képviseli. A szövés folyamatában ez a két fonalrendszer összekapcsolódva megtestesíti az ellentétes minőségek, azaz a női és férfi princípiumok egyesülését, s ezáltal magát a teremtést is megjeleníti.³

A népmesékben a szövés és a fonás mindig több volt egyszerű mesterségnél, a női tudás, a teremtés és a varázslat szimbóluma. A hősnők sokszor szőnek a mesékben, vagy máskor egy kendőt, fonalat vagy selyemszálat kapnak vagy adnak ajándékba, amely megváltoztatja a sorsukat. Erre számos mesében találhatunk példát. Ilyen a Sfurtuna meséjében megjelenő különleges szál, amit a hősnő sorsasszonyától kap segítségül, máskor az Aranyfonó lányok fonalai vagy éppen a Csipkerózsika történetében megjelenő orsó lesz egy titkos varázseszköze a történetnek. Az orsó, a rokka, a szövőszék a mesékben nem csupán eszköz, hanem kapu egy másik világba, a fonalakból új történetek, új életek szövődnek.

A szövésben ott rejlik az idő ritmusa, az emberi élet szálainak fonódása, öröm és bánat, fény és árnyék, kezdet és vég. A szövés és a hozzá kapcsolható tárgyak szimbolikus jelentéssel bírnak a mesékben, mint a sors szövése, az idő múlása, vagy a kreativitás és kézügyesség. A szövés tehát számos népmesében és mítoszban tapasztalható, gyakran a női karakterekhez kapcsolódva, sokszor a kreativitás, türelem vagy ügyesség szimbólumként vagy sorsasszonyok kíséretében valamilyen szövéshez fonáshoz kapcsolható tárgy megjelenésében kerül elénk. Nézzünk meg néhány konkrét példát a mesékből:

Sfurtuna, az elátkozott leány című mesében a leány sorsasszonyától egy kis ruhaszalagot kap, amivel jobbra fordítja sorsát:

„Sfurtuna kapta magát és elment a kemencéhez.
– No, Sorsanyóka, ezt a perecet neked hoztam. – Ezzel lekapta a tíz körméről, szivaccsal meg szappannal jól lecsutakolta, és szépén megfésülte.
– Ide hallgass, Sfurtuna – szólalt meg a banya —, mert ilyen jót tettél velem, neked adom ezt a dobozt, használd egészséggel. – Olyan kis doboz volt, amelyben gyufát szoktak tartani. Sfurtuna valósággal röpült vissza Francisca nénéhez. Kinyitotta a dobozt, hát egy maréknyi ruhaszegélynek való szalagot talált benne.”

A három tündér című spanyol népmesében egy lány nem tud szőni, fonni és a tündérek segítik meg, hogy teljesíteni tudja feladatait:

„Nem tudott fonni, így aztán csak húzgálta a lent, és sodorás nélkül rácsavarta a hagymára. Hát, ahogy’ ott bajlódott a lennel, éppen arra járt három tündér. Egyikük észrevette a fiatalasszonyt, felkacagott s így szólt a többiekhez:
– Nézzétek csak, mi van azon a tornácon. Odanéztek a többiek is, és amint meglátták a szépséges fiatalasszonyt belegabalyodva a nagy munkába, így szólt az egyik:
– Be kár ilyen szépnek, fiatalnak ennyi nehéz munkát adni! Nos hát, bűvölöm, bűvölöm, valamennyi len van a házban, legyen mind megfonva, fehérítve!
– Én meg – mondta a másik –, bűvölöm, bűvölöm, hogy annak a lennek fele változzék szőtt ruhává, szalvétává!
– Én pedig – szólt a harmadik –, bűvölöm, bűvölöm, a másik fele változzék lepedővé, szőtt vászonná! Hát alighogy a tündérek eltűntek, felugrott a fiatalasszony – mert hallotta őket –, és az örömtől eszét vesztve futott végig a csűrökön, mert minden szó szerint úgy történt, és az egész teméntelen len mind ruhákká, asztalkendőkké, lepedőkké, vásznakká változott.”

A fehér daru című mesében az önfeladásról olvashatunk egy gyönyörű történetet. Csutaró egy ifjú legény, meggyógyít egy sebzett darut, aki később egy szépséges leánnyá változik és a felesége lesz. Komacsi, a darulány, kér egy szövőszéket és a padláson csodálatos kelméket sző, s csak annyit kér, hogy ne nyissák rá az ajtót. A csodálatos szőttesekből jól megy soruk, de nem tudják a határokat tartani, az odaadó Komacsit erőn felül is dolgoztatják. Végül, amikor a padláson meglesik, látják, hogy saját tollait kitépve a daru elvérzik, haldoklik.

Érdemes itt említést tenni a jól ismert Csipkerózsika című meséről is, ahol a gazdag szimbolikával rendelkező orsó teljesíti be a 13. Javasasszony átkát. A rokka és az orsó az ősi női szimbólumok közé tartoznak, a végzet, az átváltozás kezdete, az idő és női erő eszközeként jelenik meg a mesében.

„A királylány odament, és sorra megnézett, megtapogatott mindent a rokkán: a kerekeket, a guzsalyt, a fonalat, az orsót; de ahogy az orsóhoz ért, olyan ügyetlenül nyúlt hozzá, hogy megszúrta vele az ujját. Abban a pillanatban beteljesedett a réges-régi átok: a királykisasszony lehanyatlott az ágyra, és mélységes mély álomba merült.”

Az orsó a vetélő és a tű című mesében egy királyfi olyan feleséget keres magának aki egyszerre a „legszegényebb és leggazdagabb”. Egy árván maradt, szorgalmas leány, aki szövésből, varrásból él, az eszközei segítségével talál rá erre a királyfira. Az orsónak, a vetélőnek és a tűnek kis varázsmondatokat mond a lány, mire ezek a varázseszközök cselekvésbe fognak, s végül a fiatalok egymásra rátalálnak.

„A leány pedig ott ült a munkája mellett, és azt dúdolta: Szőjél szépen, kis vetélőm: mutasd, merről jön a kérőm!
Rögvest kiugrott a vetélő a kezéből, és kiszökkent az ajtón. És a küszöb előtt nekiállt szőnyeget szőni, olyan szépet, amilyet még sohasem látott senki fia. Szélről rózsa, liliom, szegfű: középütt arany mezőben zöldellő venyigék magasodtak, tövükben vadnyulak és házinyulak szökelltek, mögülük szarvasok és őzek kandikáltak, s fönt a vesszőkön tarka madarak hintáztak, éppen csak hogy el nem kezdtek dalolni. Ide-oda ugrándozott a vetélő: azt lehetett volna hinni, magától kerekedik a szőnyeg.”

Láthatjuk, hogy a mesékben milyen gazdagon jelen van a szövés szimbolikája, amihez zárásként egy mesét még megemlítenék. Az élet fonala című mesében, az öregasszony a világ legszebb ruháját készíti, s amikor az lebomlik, van benne annyi erő, hogy egy még szebb ruhát kezdjen el szőni. A mese ezen képei erősíthetik bennünk annak a képességnek a meglétét, miszerint saját sorsunkra van ráhatásunk, mi is szőhetjük életünk történetét.

„Látta, hogy a hosszadalmas szeretetteljes munkája egy földön heverő összegubancolódott fonal kupaccá lett. Az Öreganyó megállt, és nézte a hatalmas káoszt. Nem tudni, hogy mennyi ideig nézte a káoszt, de egyszer csak rádöbbent, hogy ezzel a kupaccal muszáj kezdeni valamit. Leült, és látott egy kibontott fonal végét, felemelte, és meglátta benne az előzőnél is sokkal, de sokkal szebb ruha képét. Elkezdte szőni az új ruhát, és tudta, hogy ez a legszebb ruha, amit valaha is láttak e Földön.”

A szövés szimbolikája művészetterápiás folyamatokban
A szövés folyamata mély jelentésekkel tölthető meg, különösen, ha művészetterápiában hasznosul. Néhány fontos szimbolikus jelentés és annak művészetterápiás alkalmazása.

Az élet szövedéke
A szövés gyakran az élet fonalait és eseményeit szimbolizálja. Ahogy az ember szövi az anyagot, úgy alakul ki az élet szövedéke is, különféle tapasztalatok és események összefonódásával.
Sors és végzet
A görög mitológiában a moirák (sorsistennők) szövik az emberek életét. Ez azt jelenti, hogy a szövés a sors és az életút alakulását is jelképezi. Az irányítás, vagy épp annak hiánya is megjelenhet benne.
Kreativitás és türelem
A szövés nagyon koncentrált, aprólékos és időigényes munka, amely kitartást és türelmet igényel. Ez a kreatív munka fontos része lehet a művészetterápiás folyamatoknak is.
Kapcsolatok és összekapcsolódás
Ahogy a különböző szálak összefonódnak, a szövés az emberi kapcsolatok, valamint a belső és külső világ összekapcsolásának szimbólumává is válhat.
Feszültség oldása és meditatív tevékenység
A szövés ritmikus, ismétlődő mozdulatai megnyugtatóak lehetnek, hasonlóan a meditációhoz. Segíthet csökkenteni a szorongást és elősegíteni a belső nyugalmat. Különösen azoknál lehet hatékony, akiknél az érzelmi blokkok oldására van szükség.
Önreflexió
A szövés lehetséges ad vizualizálni, hogyan fonódik össze az életünk különböző szálai, eseményei. Ezzel jobban megérthetjük, milyen mintázatokat követ életünk, és ez segít az önismeret mélyítésében.
Érzelmi feldolgozás
A szövés révén képesek vagyunk kifejezni olyan érzelmeket, amelyeket verbálisan nehéz megfogalmazni. A színek, anyagok és minták tudatos kiválasztása által az érzelmi világunk is megjelenhet a szőttesben.
Kontroll és határok
A szövés ad egy érzést arról, hogy valamit irányítani tudunk, a szövés segítségével visszanyerhetjük a kontroll érzését, hiszen a szálak irányítása, rendezése a mi kezükben van.
A múlt fájdalmas élményeinek feldolgozása
A szövés, mint kreatív cselekvés, segíthet abban, hogy újraszövögessük a „történetünket”, és értelmet találjunk a múlt fájdalmas élményeiben.

Összességében a szövés művészetterápiás alkalmazása rendkívül sokrétű, és lehetséges ad arra, hogy egy kézzelfogható, vizuális módon dolgozzuk fel érzéseinket, kapcsolatainkat, és mélyebb önismeretre tegyünk szert. A kézműves tevékenységek során megtapasztalhatjuk az alkotás örömét és a kompetencia érzését, szimbolikusan „szőhetjük újra” saját történetünket, megélhetjük az itt és most élményét. A szövés és fonás nemcsak individuális folyamat, hanem lehetőség a közösségépítésre, hagyományőrzésre és generációk közti tudásmegosztásra. A közös alkotásban a résztvevők megélik az összetartozás, a kapcsolódás és az elfogadás élményét.

1 Dinnyés Ferenc Szövő nő
2 www.wikipedia.hu
3 (Pál József)
4 Fonó lány/ Magyar Nemzeti Galéria