A százéves álom titka – Passzivitás vagy belső átalakulás?

Csipkerózsika mese szimbólumai az Antalfai-féle meseterápiás módszer tükrében.

Antalfai Márta szerint léteznek olyan mesék, amelyek ősi alap történetek, s mindenkiben közös lelki struktúrát építenek. Amelyekbe, ha belemerülünk, a lelkünk rezonál rá, mert a kollektív tudattalan egyfajta rezonálójaként működnek. A kollektív tudattalan olyan, mintha a kútba néznénk, mélyrétege az emberi tudásnak, bölcsességnek, olyan része a pszichénknek, amely ősképeket (archetípusokat) tartalmaz, egyfajta öröklött tartomány, ösztönös viselkedési minták bennünk. Az archetípusok csak körülírhatók, hatásuk viszont jól érzékelhetők, nagy erővel bírnak, meghatározzák életcéljainkat, vágyainkat. Az archetípusoknál fontos megjegyezni, hogy ugyan annak a minőségnek megvan a pozitív és negatív aspektusa egyaránt. A tudattalan nyelve képi nyelv, ennek megjelenési formája a szimbólum. A szimbólumok hidat alkotnak a tudatos és tudattalan világunk között. A mesék a lelkünkben ily módon élő képeket szólítják meg, az ismeretlen, csak sejtett valóságot jelenítik meg. Egyetemes tartalommal bírnak, az ősök tapasztalatait, de egyben személyes üzeneteket is hordoznak.

Csipkerózsika meséje egy rendkívül gazdag szimbolikával rendelkező, jól ismert, ősi mese. A női élet beavatás történeteként tekinthetünk rá, amikor a 15 éves serdülő leányok egyfajta lelki visszahúzódást élnek meg, s érik meg bennük a pártalálás képessége, s ezzel együtt az animusz lélekrészük belső megjelenése is megtörténik.

A mese elején a királyi pár meddő, nem lehet gyermekük, búslakodnak, nem teljes az életük, vágynak egy gyermekre. A királynőt szépséges kertjében a halastónál üldögélve egy béka szólítja meg, s ígéri az újjászületést, boldogságot, egy gyermeket.

„Egyszer, ahogy megint ott szomorkodik a kőpadon, váratlanul loccsan egyet a víz, egy öreg béka ugrik ki a partra, odatotyog a királyné elé, és azt mondja: - Ne búsulj tovább, szépséges királyné; azért jöttem ide hozzád, hogy a tudtodra adjam: betelik végre a szíved vágya; nem múlik el egy egész esztendő, és lányod fog születni.”

A béka itt, mint a termékenység hírnöke jelenik meg a mesében. A béka a női mélységek, az ösztönvilág, az átalakulás (kétéltűség), az újjászületés és a termékenység szimbóluma. A víz elem lénye, kapcsolatban van a méh, a vér, a teremtő energia világával.

A mesében a királykisasszony, ahogy a béka ígérte, megszületik és szépséges. Öröm van a palotában, így ünnepséget rendez a királyi pár. A király meghívja a birodalom 12 javasasszonyát az újszülött ünnepére, de a 13. javasasszonyt nem, mert csak 12 aranytányérja van. A 13-as szám mágikus, a holdciklusra is utalhat (1 naptári év alatt 13 holdciklus van), így az ősanya teljessége jelenhet meg benne.

„Minthogy ennél okosabbat senki se tudott tanácsolni, most már csak azt kellett eldönteni, ki legyen a tizenháromból az akit nem hívnak meg.
- Én azt ajánlom, hagyjuk otthon a legöregebbiket - szólt megint az udvarmester.
- Az úgysem tud egyebet, mint zsörtölődni; zsémbes, morcos vénasszony, csak elrontaná a mulatságot.”

Amíg a 12 javasasszony (női bölcsesség minősége) áldást osztogat a királykisasszonyra, az ünnepségen megjelenik ez az elutasított és „kitagadott” 13. javasasszony is, aki áldás helyett átkot szór haragjában az újszülöttre.

A 13. javasasszony a mese fontos szereplője, személyében a harag, a női lélekben lévő pusztító erő ölt testet. A 13. javasasszony az a női erő, amelyet elutasít a tudatos társadalmi rend, az árnyékba száműzött női minőség, az öregasszony, a boszorkány, a sötét anya (kiközösített női bölcsesség).

Megtestesítheti az anyai féltékenységet is, a növekedést gátló visszahúzó erőt, vagy azt a generációs traumát, amelyet a lánygyermek örököl.
Nem a rosszat hozza, hanem a hiányt tükrözi, a rendből (teljességből) száműzött, elfojtott aspektust (árnyékos részt). A mesében a 12. javasasszony finomítja az átkot (halált) egy 100 éves álomra, amit értelmezhetünk úgy, mint a fejlődéshez szükséges időt.

Az átok, hogy a leány 15 évesen megszúrja magát az orsóval és mély álomba zuhan, egyfajta beavatási út a nőiségbe, a lányságból, az ártatlanság időszakából egy következő ciklusba lépést jelentheti. A vérrel kísért átváltozás idejét, ami a női élet fejlődését követve a női menstruációs ciklus kezdetét, a termékennyé válás üzenetét is hordozza.

Mindezek hatására a mesében Csipkerózsika a királyi palotában lányként védetten nő fel, de egyben ez jelentheti azt is, hogy elzárva van a valódi női tudástól.

„Ettől fogva a királynak csak egyetlen gondja volt: hogyan óvhatná még a lányát a reá váró veszedelemtől. Szigorúan megparancsolta, égessenek el minden rokkát, minden orsót az országban; még azt is megtiltotta, hogy kendert vagy lent termesszenek a birodalmában.”

Amikor a kislány eléri a 15. életévét már nyitott a világ és önmaga megismerésére, s mikor szülei nincsenek otthon, elindul felfedezni a palota (személyiségünk felfedezése) addig számára nem ismert részeit. Így kerülünk a mesében a toronyhoz, az ahhoz vezető ajtóhoz és csigalépcsőhöz, amiknek szintén nagyon szép szimbolikus üzenetük van.

„Ódon torony állt szárny végében, kőcsipkéit letördelték a viharok falára fölfutott a repkény, s alkonyatkor, ha rásütött a nap, a borostyán kúszó zöldjéből vaksin hunyorogtak ki apró, vasrácsos ablakai. Vajon mi lehet a kastélynak ebben az elhagyatott részében?" - gondolta a királykisasszony, s megállt a vaspántos, repedezett tölgyfa ajtó előtt "

A mesében megjelenik a régi tölgyfaajtó, ami egy „kapu”, egy „átjáró” is lehet egy másik világba (tudattalan világába átlépés). A toronyba egy csigalépcső vezet fel, amiről nekem a spirál forma jutott eszembe. A spirál forma az ősi női szimbólumok egyike, a méh és a ciklus energiáinak mintája. A torony pedig a tudattalanhoz vezető út szimbóluma is lehet, ahol Csipkerózsika elbújik a világtól, egyfajta belső szellemi érés helye.

Csipkerózsika felmegy a toronyba, ahol egy idős asszony ül és fon. A toronyban ülő asszony az idő archetípusa is lehet, egy beavató női minőségé, fogalmazhatjuk úgy is, hogy a bölcsesség öregasszonya, aki őrzi a beavatás eszközét, az ősi tudást, a fényt.

„Először egészen sötét volt, aztán mintha gyér világosság derengett volna; egyszerre csak ott állt egy ajtó előtt, annak a résein szűrődött ki valamicske fény. Benyitott, és halkan felsikoltott a meglepetéstől: az ajtó kis kamrába nyílt, a kamrában ágy, asztalka, szék meg valami furcsa, pergő szerszám, amellett egy vénséges vén anyóka kuporgott, és szapora kézzel művelt valamit, de hogy mit, azt a királylány nem tudta; mert még sosem látott ilyesmit.”

A rokka az a szakrális eszköz, amelyen a nő fonni kezdi a világát, élete szövetét. A fonás és szövés aktusa a rendezés, átlényegítés és alkotás szimbóluma, amikor a nyers gyapjúból fonál lesz, majd abból ruha, otthon, melegség. A rokka és fonás a mitológiákban a sorsistennők (Moirák, Párkák) kezében jelenik meg. Ők fonják az emberek életfonalát, mérik ki a hosszát, és vágják el, ha eljön az idő. A rokka itt az életciklusok tudatosításának, az elfogadásnak is a jelképe lehet. A női idő, ritmus, ciklikusság jelképeként is értelmezhetjük, mert fonni csak ritmusban lehet. A szövés és fonás egyformán meditatív, ciklikus, ismétlődő mozgása a női test természetes ritmusaira is rezonál. A nő a rokkánál összhangba kerül önmagával és az idővel. A rokka a női tudás és hagyományvonal szimbóluma is. Nagymamáktól unokákig öröklődő tárgy, amely összeköti a generációkat, a női történeteket, gyógyító tudást, népi hagyományokat. A női közösségek ősi emlékét hordozza.

A szövés az anyagok összekapcsolása, az egység megteremtése, az ősi kultúrákban a világ szövetének metaforája. Ahogy a szálak egymásba fonódnak, úgy áll össze az élet története. A szövés aktusa a női kreativitás és kitartás szimbóluma is egyben. A fonalból szövés által új minőség jön létre, ruhák, takarók, közösség. Ez a folyamat az átalakulás, az alkotás és a gondoskodás jelképe. A szövőszék mint eszköz a kaotikus szálak rendezésére szolgál, ezáltal a szövés aktusa a világ és az egyén rendjének, harmóniájának megteremtése. A szövés a jövő és múlt egysége, a sors tudatos alakítása. A szövéssel készített tárgyak (szőttesek, ruhák) őrzik az őseink hagyományait, meséit, szimbólumait. A szövés egy kapocs múlt és jelen között, a női tudás továbbadása.

Az orsó az az eszköz, amire a fonalat feltekerik, tehát az életút hordozója, a sors konkrét, kézzelfogható megnyilvánulása. Ahogy a fonál tekeredik rá, úgy formálódik az élet története. Az orsó formája is szimbolikus, a középpontból kiinduló mozgás, mint az energia spirálja utalhat a középpontra, a nő belső tengelyét, lelki egyensúlyát is jelölheti. A mesében az orsó megérintése beavatáshoz vezet, fájdalmon, álmon (időszakos visszahúzódáson) át történik az átváltozás, felnövés, nővé válás. Az orsó itt szintén egy kapu, a női életút egyik kapuja. A felébredés, szerelemre találás már a felnőtt női minőséghez tartozik. A női lélek most már befogadó az új minőségre, animusz lélekrészét felismeri, képes a testi-lelki szerelemre, teremtésre. Az alvás nem halál, hanem rituális átváltozás, álomidő, mélységi lélekmunka. Az álomba merülés egyfajta visszahúzódás a tudattalanba, egy mélylélektani átalakulás kezdete. 100 év a lélek érése, a világ rendjének helyreállása. Csipkerózsika az anima archetípusát testesíti meg, egy passzív, várakozó, álmodó, befelé forduló, intuícióban élő női princípiumot.

Végezetül Csipkerózsika nevében is megjelenő rózsa szimbolikáról írnék néhány gondolatot. A rózsa a női test és lélek misztikus szimbóluma, a szépség és sebezhetőség jelölője. A tövis a védelem, a sebek, amelyek nélkül nincs érés. A rózsa az istennők virága is, Aphrodité, Vénusz, Mária szimbólumaként is megjelenik. A testi és lelki szerelem, vágy, érzékiség, intimitás jelképe, de mindig finoman, tiszteletteljesen, méltósággal. Nemcsak a női test, hanem a női lélek szépségét is képviseli. A rózsa szerkezete szimbolikusan a női lélek rétegét is jelképezheti, a szirmokba rejtett belső világ, amely csak fokozatosan, bizalommal nyílik ki. Ez a fokozatosság, kinyílás, a női beavatások, ciklusok, életkori minőségek (lány, anya, bölcs asszony) üzenetét is hordozzák.

A rózsa, mint virág, az önelfogadás és szívközpontúság növénye. Illóolaja a szívcsakrára hat, gyógyítja a sebeket, haragot, mérsékli a gyászt és veszteségeket kísérő érzéseket, oldja a szomorúságot, előhívja a méltóságteljes, lágy önszeretetet. Erőt ad, hogy egy nő hű maradjon önmagához, ne engedjen a hamis megfelelésnek. Viszont a rózsa nemcsak lágy és illatos, hanem védelmező is, tövisei emlékeztetnek arra, hogy a női minőség határokat is húz. A rózsa megtanít arra, hogy lehetünk egyszerre nyitottak és erősek, szépek és határozottak.

Csipkerózsika az Anima és a Lány archetípusát jeleníti meg a mesében, a női fejlődés és a pszichés beavatás szimbólumaként. A százéves, hosszú alvás a belső érés és az átalakulás ideje, ez az álom olyan passzivitás, amely az introverzió és a lelki felkészülés időszaka (a nőben az animusz lélekrész születésének ideje). A tövisekkel körbevett kastély pedig a lélek védelmi rendszere, amely megóvja a fejlődő személyiséget mindaddig, amíg el nem jön a megfelelő idő a külvilággal való kapcsolódásra.
A királyfi a Hős archetípusának aktív pólusa, aki egyben Csipkerózsika belső Animusának (férfi oldalának) a kivetülése is. Ő az, aki átlépi a határokat, megküzd a tövisekkel, a tudattalan akadályaival, és elhozza az ébredést. Ez a találkozás valójában egy belső, alkímiai menyegző. Csipkerózsika számára a királyfi érkezése az Animus integrációját, a cselekvő, tudatos én felébredését jelenti. A királyfi számára a lány megtalálása az Anima integrációja, vagyis a saját férfi lelkében élő női oldal, az intuíció és az érzelmek elfogadása. A mese zárása így a pszichés teljesség, az önmegvalósítás (szelf-fejlődés) és a belső egyensúly elérése lesz.

S így történhetett meg a mese végére az, hogy:
„A királyfi pedig feleségül vette Csipkerózsát, hét országra szóló lakodalmat ültek, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.”

Bene Szilvi - Kreatív Selfness
Komlex művészet- és meseterapeuta

Kép: Eric Michelat képe a Pixabay -en.