Amikor az illatok mesélni kezdenek – egy varázskert története az óvodában

Van az a pillanat, amikor belépsz egy óvodai csoportszobába, és érzed, hogy valami egészen különleges fog történni. Ilyen volt az a délelőtt is, amikor egy gyógynövényes–mesés, érzékszervi foglalkozásra hívtam a gyerekeket. Az óvodáskor még az a világ, ahol a fák beszélnek, az illatok üzennek, és minden élő kapcsolatban áll egymással. Abból indultunk el, hogy a növények régi idők óta segítői az embereknek, csak meg kell hallani mit üzennek nekünk, egy illatban, egy levélben vagy egy virágsziromban. Régen is azok voltak, ma is azok.

Mesemondás – kapcsolódás egymással és a növényekkel
Egy mesével indultunk el, Az orvosság eredete című indián népmesét meséltem el élőszóval. Egy régi időkről szóló történet ez, amelyben az emberek, az állatok és a növények még egy nagy családot alkottak. A mese emlékeztetett minket arra, hogy a természet figyel ránk, és ha mi is figyelünk, még ma is válaszol nekünk.

A mesemondás fontos eleme a foglalkozásoknak, mert mesehallgatás során fejlődik a gyermekek figyelmi kapacitása, belső képalkotása, szimbolikus gondolkodása és érzelmi rezonanciája. A növények „suttogó tanácskozása” különösen erős képi elem volt a meséből, az illatokhoz és későbbi tevékenységekhez érzelmi jelentést társított, így előkészítve az érzékszervi tapasztalások mélyebb befogadását. A szöveggel indirekt módon közvetítettem egészségnevelési tartalmakat is, miközben nem terheltem túl a gyermekeket ismeretanyaggal. A hangsúly a kapcsolódáson volt, az ember és természet, múlt és jelen között, valamint ez a megközelítés erősítette a gyermekekben a természet iránti tiszteletet is.

Megérkezés a „varázskertbe”
A tér lassan átalakult. Kendők, tobozok, narancsok, levendulaágak kerültek elő. Egy varázskert született a szoba közepén. A gyermekeket egy kis képzeletbeli játékra hívtam, hogy ezzel megérkezzenek nemcsak testben, hanem lélekben is. Gőbel Orsolya¹ varázsjátékait követve képzeletben maggá váltunk, gyökeret eresztettünk, növekedtünk, fává lettünk. Egy erős, zöld fenyővé, amely állja az esőt, a szelet, a hideget. Ahogy figyeltem őket, láttam, mennyire jólesik nekik ez az érzés, az „erős vagyok” élménye.

A vezetett képzeletbeli játék során a gyermekek saját testükön keresztül élhették meg a növekedést, az erő és a stabilitás élményét. A fenyő megjelenítése jól illeszkedett a korosztály érzelmi szükségleteihez, az „erős fa” képe belső biztonságot, megtartottságot sugallt. A mozgás, a hangszerek (esőbot, szélcsengő) és a narráció együttesen multiszenzoros élményt hoztak létre.

Ismerkedés az illatokkal
Később illatokkal ismerkedtünk². Tapintottunk levendulavirágot kis vászonzsákokban, szagoltunk édesnarancs illatot, párosítottuk a képeket az illatokkal és növényi részekkel. A narancstól vidámak lettünk és napfény ízűek, a levendula pedig halk, simogató, megnyugtató gondoskodást adott nekünk.

Közös mozgás „Színes illatos szél”
A gyermekekkel mozgásos játékkal vezettük le a foglalkozást, kis illatos kertté váltunk, mindenkinek volt egy levendulaszínű és egy napfényszínű kiskendője. Kendők lebegtek a levegőben, mint egy illatos szél, s aki szerette volna, még a kendőjére fújtam egy kevés levendulás aromavizet is. Volt lassú ringatózás, vidám integetés, és mozdulatlan, erős megállás. Együtt tanultuk meg, hogy a testünk is tudja, mikor mire van szükség, hol egy kis pihenésre, örömre vagy megtartó erőre.

A kendőkkel és illatokkal kísért mozgásos játék a foglalkozás csúcspontja volt, ahol a gyermekek érzelmeiket mozgásban fejezhették ki. A lassú ringatózás, a vidám integetés és a stabil állás mind-mind különböző érzelmi állapotokat szólítottak meg. Az illatok finom permetezése tovább mélyítette az élményt, anélkül hogy túlterhelné az érzékszerveket.

Lezárás, búcsúzás
Amikor a végén körbeültünk, egy rövid magyar népmesével búcsúztam el tőlük, amelyben egy illatos víz gyógyítja meg a beteg királykisasszonyt. Elmondtam még, hogy amit itt átéltünk, azt el lehet vinni magunkkal, a narancs örömét, a levendula nyugalmát és a fenyő erejét.

Összegzés
A foglalkozás komplex módon, az óvodás korosztály életkori sajátosságaihoz illeszkedve valósult meg, az élménypedagógia, az érzékszervi tanulás  alapelveit figyelembe véve a Pompás Napok Módszeréből inspirálódva. A tevékenységek egymásra épülésével egy biztonságos érzelmi ívet rajzoltam meg, a megérkezéstől a belső elmélyülésen át a megnyugtató lezárásig. A természetes anyagok, illatok és mesék használata lehetőséget adott arra, hogy a gyermekek a világot egészlegesen, testükön, érzékeiken és érzelmeiken keresztül tapasztalják meg.

Ez a foglalkozás számomra újra megerősítés volt, annak a bizonyítéka, hogy a gyerekek a mesék és illatok segítségével örömmel fedeznek fel új dolgokat. Nekünk, felnőtteknek sokszor csak annyi a dolgunk, hogy teret adjunk ennek egy színes kendő, egy illat, egy növény vagy egy mese bevonásával. Nekünk csak hagyni kell, hogy a varázslat elvégezze a dolgát.

Bene Szilvi – Kreatív Selfness
rehabilitációs és komplex művészeti terapeuta, életmód tanácsadó és terapeuta

1 Gőbel Orsolya: A fantázia tengerén
2 Herber-Zimmermann: Aromaterápia gyerekeknek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük