Wurrunna fáradtan és éltesen tért meg a táborba egy egész napos vadászatról. Idős anyjától hamuban sült fűmag-pogácsát, durrit kért, de az azt mondta, hogy már mind elfogyott. Kérte ekkor Wurrunna a többi feketét: adnának neki doonbur magot, hogy durrit készíthessen – de nem kapott senkitől. Haragra lobbant Wurrunna és így szólt: – Messzi földre megyek, tovább olvasom
AZ ÉGIG ÉRŐ CSERESZNYEFA
Volt egyszer egy király, akinek az udvarán a palotája előtt egy cseresznyefa állt. Olyan magasra nőtt ez a cseresznyefa, hogy az égig ért. Igen ám, de ez a király beteg volt. Az udvari jósok és doktorok megmondták neki, hogy csak akkor gyógyul meg, ha eszik a cseresznyefa gyümölcséből. A király alattvalói szerették uralkodójukat, s mindent tovább olvasom
Philémon és Baukisz
Emberi alakban járt egyszer Phrügiában Zeusz, és vele volt Hermész is, hírnöki pálcával, de szárnyak nélkül, hogy senki rá ne ismerjen. Ezer házhoz is bekopogtak, hogy szállást kérjenek mint fáradt vándorok, és ezer ajtót zártak be előttük; csak egy ház volt, amely befogadta őket. Egyszerű kis kunyhó, szalmából és nádból volt csak a teteje, de tovább olvasom
Rózsa szépe
Egyszer volt, vagy nem is volt, réges-régi időben, szitáltak a szalmában, a teve még kupecz volt, az egér meg borbély volt, kakuk madár szabó volt, a szamár még szolgáskodott, teknős-béka pékeskedett, csak tizenöt éves voltam, már apám bölcsőjét ringattam; hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy molnárnak egy fekete macskája. Volt osztán egy király tovább olvasom
A holdbéli asszony
Ez a holdbéli Hina valahol a Földön élt. Nem is volt nála szorgosabb nő a véget nem érő óceán egyetlen szigetén sem. Tapát készített egész álló nap, a háza előtt guggolva. Faütőjével egy jókora vastag deszkán veregette a fakérget pitymallattól szürkületig. Csak amikor már beesteledett, nyújtóztatta ki fáradt tagjait. Ilyenkor fogta a tököt, és lement tovább olvasom