Csipkerózsika mese szimbólumai az Antalfai-féle meseterápiás módszer tükrében. Antalfai Márta szerint léteznek olyan mesék, amelyek ősi alap történetek, s mindenkiben közös lelki struktúrát építenek. Amelyekbe, ha belemerülünk, a lelkünk rezonál rá, mert a kollektív tudattalan egyfajta rezonálójaként működnek. A kollektív tudattalan olyan, mintha a kútba néznénk, mélyrétege az emberi tudásnak, bölcsességnek, olyan része a pszichénknek, tovább olvasom
Volt egyszer egy királyfi, aki hercegkisasszonyt akart feleségül venni, de nem ám holmi jöttment hercegleányt, hanem olyat, aki igazán trónra termett. Bejárta az egész világot, hogy meglelje a hozzá illőt, de minden választottjában talált valami kivetnivalót. Hercegkisasszony akadt ugyan elég, de a királyfi kételkedett benne, hogy vérbeli hercegkisasszonyok, mert mindegyik tett valami olyat, ami nem tovább olvasom
Van az a pillanat, amikor belépsz egy óvodai csoportszobába, és érzed, hogy valami egészen különleges fog történni. Ilyen volt az a délelőtt is, amikor egy gyógynövényes–mesés, érzékszervi foglalkozásra hívtam a gyerekeket. Az óvodáskor még az a világ, ahol a fák beszélnek, az illatok üzennek, és minden élő kapcsolatban áll egymással. Abból indultunk el, hogy a tovább olvasom
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anya, annak pedig egy legény fia. Az anya igen akarta volna, hogy a fia házasodjék, de az nem talált kedvére valót a helybéli lányok között. Egy napon meghallotta, amint éppen egy öreg boszorkányról beszéltek, elment hát a boszorkányhoz, és így szólt hozzá: – Édesanyám azt akarja, hogy tovább olvasom
Élt egyszer egy repülő ember, úgy hívták, hogy Lotilko. Két szárnya volt, amelyekkel gyakran magasan az erdő fölött repült, felszállt egészen a fellegekig, sokszor még magasabbra is, és nemegyszer megtörtént, hogy túl messzire repült otthonától. Történt egyszer, hogy megint csak messzire szállt, s közben ráesteledett. Itt kell Lotilko szárnyai töltenem az éjszakát valahol. Majd csak tovább olvasom
