Philémon és Baukisz

Emberi alakban járt egyszer Phrügiában Zeusz, és vele volt Hermész is, hírnöki pálcával, de szárnyak nélkül, hogy senki rá ne ismerjen. Ezer házhoz is bekopogtak, hogy szállást kérjenek mint fáradt vándorok, és ezer ajtót zártak be előttük; csak egy ház volt, amely befogadta őket. Egyszerű kis kunyhó, szalmából és nádból volt csak a teteje, de tovább olvasom

Rózsa szépe

Egyszer volt, vagy nem is volt, réges-régi időben, szitáltak a szalmában, a teve még kupecz volt, az egér meg borbély volt, kakuk madár szabó volt, a szamár még szolgáskodott, teknős-béka pékeskedett, csak tizenöt éves voltam, már apám bölcsőjét ringattam; hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy molnárnak egy fekete macskája. Volt osztán egy király tovább olvasom

A holdbéli asszony

Ez a holdbéli Hina valahol a Földön élt. Nem is volt nála szorgosabb nő a véget nem érő óceán egyetlen szigetén sem. Tapát készített egész álló nap, a háza előtt guggolva. Faütőjével egy jókora vastag deszkán veregette a fakérget pitymallattól szürkületig. Csak amikor már beesteledett, nyújtóztatta ki fáradt tagjait. Ilyenkor fogta a tököt, és lement tovább olvasom

A világ kezdete

Amikor a Nagy Szellem elhatározta, hogy emberekkel népesíti be a Földet, a mandan indiánokat teremtette meg először. Egy föld alatti barlangba helyezte őket, hogy ne fázzanak a Szomorú Hold idején, és ne legyen túlságosan melegük a Délre Repülő Madarak Holdjakor. A barlang közepén már az első naptól kezdve egy növény nőtt. Amikor már több évszak tovább olvasom

A rozmarintszál

Volt egyszer egy király, akit a népei erősen szerettek, de sokat is búsultak miatta, mert nem akart megházasodni. Mi lesz az országunkból – évelődtek a népek -, ha egyszer meghal a királyunk, s nem marad örököse! Hiszen a király szeretett volna megházasodni, be is járt országot-világot, de sehol sem talált kedvére való feleséget. Nem tudta tovább olvasom