Tavasszal a természet ébredésével életre kelnek a fák, bokrok és más növények, új energiákat érezhetünk a levegőben. A növényeken rügyek pattannak ki, virágok nyílnak mindenfelé, amelyek színei és csodálatos illatai jelzik számunkra a természet újjáéledését. Kizöldül a természet és egyre erősödik a fény. Beindul egyfajta áramlás, kapcsolódunk egyre többet a természettel, a szabadban vagyunk, átélhetjük tovább olvasom
A fákkal kapcsolatban nagyon gazdag szimbólumrendszerrel találjuk szembe magunkat, de elsőnek talán az élet fája juthat eszünkbe. Az életfa számos régi kultúrában megtalálható, jelen van a mondák és mítoszok világában is. A skandináv pogányoktól, az ókori görög, inka, maja és ókori egyiptomi kultúrán át a keresztény kultúráig (tudás fája) és hagyományokig mindenütt megtalálható. A skandináv tovább olvasom
Wurrunna fáradtan és éltesen tért meg a táborba egy egész napos vadászatról. Idős anyjától hamuban sült fűmag-pogácsát, durrit kért, de az azt mondta, hogy már mind elfogyott. Kérte ekkor Wurrunna a többi feketét: adnának neki doonbur magot, hogy durrit készíthessen – de nem kapott senkitől. Haragra lobbant Wurrunna és így szólt: – Messzi földre megyek, tovább olvasom
Volt egyszer egy király, akinek az udvarán a palotája előtt egy cseresznyefa állt. Olyan magasra nőtt ez a cseresznyefa, hogy az égig ért. Igen ám, de ez a király beteg volt. Az udvari jósok és doktorok megmondták neki, hogy csak akkor gyógyul meg, ha eszik a cseresznyefa gyümölcséből. A király alattvalói szerették uralkodójukat, s mindent tovább olvasom
Emberi alakban járt egyszer Phrügiában Zeusz, és vele volt Hermész is, hírnöki pálcával, de szárnyak nélkül, hogy senki rá ne ismerjen. Ezer házhoz is bekopogtak, hogy szállást kérjenek mint fáradt vándorok, és ezer ajtót zártak be előttük; csak egy ház volt, amely befogadta őket. Egyszerű kis kunyhó, szalmából és nádból volt csak a teteje, de tovább olvasom
