Egyszer volt, vagy nem is volt, réges-régi időben, szitáltak a szalmában, a teve még kupecz volt, az egér meg borbély volt, kakuk madár szabó volt, a szamár még szolgáskodott, teknős-béka pékeskedett, csak tizenöt éves voltam, már apám bölcsőjét ringattam; hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy molnárnak egy fekete macskája. Volt osztán egy király tovább olvasom

Ez a holdbéli Hina valahol a Földön élt. Nem is volt nála szorgosabb nő a véget nem érő óceán egyetlen szigetén sem. Tapát készített egész álló nap, a háza előtt guggolva. Faütőjével egy jókora vastag deszkán veregette a fakérget pitymallattól szürkületig. Csak amikor már beesteledett, nyújtóztatta ki fáradt tagjait. Ilyenkor fogta a tököt, és lement tovább olvasom

Amikor a Nagy Szellem elhatározta, hogy emberekkel népesíti be a Földet, a mandan indiánokat teremtette meg először. Egy föld alatti barlangba helyezte őket, hogy ne fázzanak a Szomorú Hold idején, és ne legyen túlságosan melegük a Délre Repülő Madarak Holdjakor. A barlang közepén már az első naptól kezdve egy növény nőtt. Amikor már több évszak tovább olvasom

Volt egyszer egy király, akit a népei erősen szerettek, de sokat is búsultak miatta, mert nem akart megházasodni. Mi lesz az országunkból – évelődtek a népek -, ha egyszer meghal a királyunk, s nem marad örököse! Hiszen a király szeretett volna megházasodni, be is járt országot-világot, de sehol sem talált kedvére való feleséget. Nem tudta tovább olvasom

A mustármag nagyon apró, de csípős, égető ízt ad az ételnek. Ilyen természetű volt a Gudzsrát állam egyik tartományában élő fiatal herceg is. Kicsi volt még, de kemény, akaratos fickó. Vanádzsinak nevezték. Korán árvaságra jutott, és szülei helyett nagybátyja viselte sok – sok szeretettel gondját. Mindenre megtanította, amit egy jó rádzsputnak tudnia kell. Elsajátította a tovább olvasom