A Pompás Napok csapatában idén karácsonykor, véletlenszerűen kiválasztott Pompás Nagyköveti társunknak küldtünk valamilyen mesés ajándékot. Én egy nagyon kedves nagyköveti társamtól "kőleves boxot" kaptam, benne minden hozzávalóval, valamint egy gyönyörű gyöngybetűkkel megírt mese füzetet. Engem arra inspirált az ajándék, hogy mélyebben is foglalkozzam ezzel a mesével, párhuzamba állítva azt a januári évkezdéssel.
Januárban, az év első hónapjában még a természet dermedtsége, színtelensége, visszafogottsága segítségünkre van abban, hogy kicsit befelé figyeljünk önmagunkba, az előttünk álló évre rátekintsünk.[1] Ehhez kapcsolódtam a mesével is, arra keresve a választ, miként tud a mese annak felismerésében támogatást adni évkezdéskor, hogy:
- A bennünk megbúvó lehetőségeket és célokat felismerjük, bőséggé varázsoljuk, megteremtsük?
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény, háborúból hazatérő katona. Ment egyik faluból ki, a másikba be, rongyosan szegény s éhesen. De bizony nem kínálták meg sehol egy falás kenyérrel vagy egy kicsi meleg levessel. Bekérezett egyik házhoz is, a másik házhoz is. Itt reá uszították a kutyát, ott meg olyan szegénynek tették magukat, hogy semmijük sincs.
A mese főhőse egy szegény katona, aki érezhetően magányos, egyedül van, szenved, éhes, elhagyatott, nélkülöz, ahogy mi is a januári hónapokban nélkülözzük a természet színességét, melegét, gazdagságát. Ilyenkor jobb befelé fordulni, behúzódni és végiggondolni azt, hogy:
- Mely életterületen szeretnénk változtatni, hol érezzük magunkban valaminek a hiányát? Az előttünk álló évben mit szeretnénk megvalósítani? [2]
Hát, így ahogy menegetett, elhatározta magában, hogy megálljatok, a következő háznál, legyen az bárkié is, ott én főzök levest. Fel is vett a kapuból egy követ, s bement a legelső házhoz. Éppen egy öregasszonyé volt. - Jó napot, öreganyám! - Adjon isten, vitéz uram! - Hát, hogy s mint szolgál az egészsége? - Szolgál, ahogy szolgál, hát vitéz uramnak hogy szolgál? - Nekem is szolgál valahogy, csak éhes vagyok, ennék valamit, ha volna, ha adna szívesen. - Jaj, lelkem, vitéz uram, adnék én, ha volna. De én is olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Semmim sincs, tiszta üres a kamarám, padlásom, mindenem.
Tehát először ez a katona mindenhova bekopogtat egy betevő falatért, de senki sem segít neki, magára van utalva. Elhatározza, hogy a házban, ahova legközelebb bekopog, ott levest főz, ezután az első követ felveszi és magával viszi. Mi lehet a kő? Miért fontos, hogy visz valamit a katona? "Kőkemény", szoktuk mondani egy - egy elhatározásra.
- Mennyire szilárdult meg bennünk az elhatározás a változásra? A téli időszak még nem a megvalósítás ideje, tervezgessünk, érlelgessük magunkban a terveket, célokat! Vegyük számba azt, hogy milyen erősségeink vannak amik segíthetik a céljaink elérését? Miben kell erősödni, esetleg hogyan tudnánk mi is segítőket szerezni magunk mellé? Fortéllyal, udvariassággal, türelemmel? Mire lehet majd szükségünk ezen az úton?
- Hát - azt mondja a katona - én nem vagyok annyira szegény, nekem van itt a zsebemben, né, egy jókora kő. Ebből én tudnék levest főzni, csak kéne egy üstöcske vagy fazék, amiben megfőzzem. - Hát azt éppen adhatok, mert fazekam van elég – nyugodott meg az öregasszony, csak nincs, amit beletegyek. Na, megmosta a katona a követ szépen, beletette a fazékba.Tüzet rakott az öregasszony.Vizet töltött a katona a kőre, s odatette főni. Egy jó hosszú fakanállal megkevergette. Leste az öregasszony.
Az öregasszony szerez egy üstöt, tüzet rak, vizet ad, mozgásba lendít. Ez olyan mintha a négy elem erejét használná. Van -e bennünk elég tűz, elszántság, energia, tettrekészség a tervünkkel kapcsolatban? A víz az érzelmeket, a levegő a gondolatiságot is megjeleníti. A projektünkkel kapcsolatban milyen érzéseket táplálunk, van-e bennünk félelem, kishitűség, kétség? Van -e bennünk kellő bátorság, magabiztosság? Mennyire előrevivő és bizakodó gondolataink vannak, az ész vagy a szív vezet, vagy mindkettő? Maga az üst nálam a föld elemet jelenti, ami összefog, amiben összeérnek a dolgok, te magad vagy a föld elem.
- Van -e bennünk elég kitartás, felelősség, céltudatosság a megvalósításhoz?
Nézzük meg a szimbólumok nyelvén, mi is kerül abba a levesbe?
A katona levest főz, hogy éhségét csillapítsa, táplálékhoz jusson, energiaforráshoz. Gondoskodik magáról, elkészíti, megszerzi magának, előteremti azt, amire szüksége van testi-lelki szinten. Tesz bele sót. A sóval ízesítünk, de méregtelenítésre is szoktuk használni. Távol tartja a lehúzó, negatív energiákat, akár gondolati szinten is. Az "élet ízét" adja.
- Mi az, ami számunkra megadja az élet ízét?
" A kenyér és só az élet örökkévalóságának és folytonosságának szimbólumai. Főleg a szláv népeknél szokás kenyérrel és sóval köszönteni a vendéget. Aki kenyeret és sót ajándékoz valakinek, az óvni akarja a másik embert a szerencsétlenségtől és a gonosz betegségektől."[3]
A bab és a rizs a jó termés, termékenység, gazdagság szimbóluma. A zsír a bőség és beteljesülés, a csipetke a gömb formával a teljességet idézi. A jólét szimbóluma a kolbász is.
Mi az, amiben mi bővelkedünk? Nézzünk rá önmagunkra úgy, hogy milyen tapasztalat és tudás van bennünk, ami segítheti céljaink elérését? Érdemes azon is elgondolkodni, hogy mely életterületeinkre jellemző a bőség, s melyekre a visszafogottság és egyszerűség?
Pityóka (burgonya), hagyma, répa, petrezselyem is kerül a levesbe. A répa az optimizmus, jókedv és derűlátás szimbóluma. [4] "Aki sok répát eszik, jól fog fütyülni"- hallottuk eleget gyermekkorunkban. Tudjuk, hogy a jókedvű ember vidáman fütyürész! A répára a testi egészség, fittség megfelelőjeként is szoktunk gondolni. Nagyon fontos, hogy a test egészségesen tartásához idő és kitartás szükséges, nem elhanyagolható része egy sikeres projekt megvalósításának a rendszeres energetizálása a testnek. Megfelelő minőségű táplálékokkal, mozgással, sporttal, meditációkkal, pozitív gondolatokkal sokat tehetünk önmagunk erejének megőrzéséért, fenntartásáért.
Anthony William érzelmi és spirituális hatást társít egyes növényekhez. Szerinte a hagyma érzelmi támogatást tud nyújtani abban, hogy kitisztítja a haragot, neheztelést és dühöt a testből, s így, ezektől az érzelmi mérgektől kitisztulva élheted az életed. A burgonya spirituális tanítása az, hogy emlékeztet arra, hogy mik a rejtett adottságaid, eredeti céljaid. Segít abban, hogy úgy érezd, megérdemled hogy támogatókra találj mindezek felszínre hozásához. A petrezselyem egy olyan gyógynövény, amelynek rendszeres fogyasztásával segíthetjük, hogy kiegyensúlyozottabb legyen gondolkodásunk, viselkedésünk.[5]
Jó ha mi is számba vesszük:
- Mik azok a lehúzó erők, amik érzelmi szinten akadályozhatják előrehaladásunkat? Van-e bennünk harag, neheztelés másra, önmagunkra? Cipelünk - e magunkban régi sérelmeket, megkövesedett érzelmeket? [6] Nézzünk rá arra is, lássuk meg azt is, miben vagyunk tehetségesek, mik az erősségeink, hogy így magabiztosabban haladhassunk az úton!
A katona esetében a kreativitás, rugalmasság egy fontos forrása a sikernek. Az egyik erőssége az volt a katonának, hogy leleményességgel meg tudta oldani problémáját.
- Életünkben hogy van jelen a kreativitás? Merünk- e vele élni, merjük- e bátran használni, felismerjük- e? Mennyire tudunk rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz, hol vannak merev elképzeléseink az életünkben? S nem utolsó sorban a katona hálás is volt azért, amit elért, ami szintén fontos része az életnek.
- Ez most már éppen olyan, amilyenre én szoktam főzni! Megvárták, hogy megfőjön. Kitöltött a katona egy nagy tányérral magának s eggyel az öregasszonynak, s jóízűen bekanalazták. Az öregasszony nem győzött csodálkozni, hogy lehet kőből ilyen jó levest főzni. Mikor aztán jóllaktak, odafordult a katonához. - Mondja, vitéz uram, nem adná el ezt a követ? Sokszor az sincs, amit főzzek, s ebből én milyen jó levest tudnék kotyvasztani. - Dehogynem! - vágta rá rögtön a katona. Elmosolyodott a bajusza alatt. Száz forintért bizony odaadom. Az öregasszony hamar odaadta a száz forintot, s a levesből, ami megmaradt kő, egy tiszta törlőruhába belegöngyölte, s félretette, hogy neki legyen, mikor levest akar főzni. A katona a száz forinttal a zsebében nagy gyorsan elbúcsúzott, nehogy az öregasszony meggondolja magát, s visszakérje. Most, hogy jóllakott, s volt száz forintja, vígan rótta az utat estig, amíg nem talált megint egy másik öregasszonyt, aki nem tudta, hogy kell főzni a kőlevest.Ott aztán újból jóllakott. Hogy milyen levest tudott főzni a szegény öregasszony abból a kőből, azt én nem tudom. Ezt a mesét Kalári néni mondta el nekem. Lehet, hogy kipróbálták, mikor még szegények voltak Bukovinában.[7]
-Te is megvetted volna a katonától a követ?
Ha ezt mind beletesszük életünk levesébe, biztos lehetünk benne, hogy mi is jóízűen fogjuk fogyasztani, tápláló és ízletes lesz számunkra!
Váljék egészségünkre!
Nézzük meg ráadásként, milyen illatok segíthetnek nekünk a céljaink megvalósításában? /párologtatás formájában/
- az asztali cédrus illóolaja a bátorság, kitartás, erő,
- elindulás támogatására
- a neroli illóolaja a kétségek feloldására, szorongáscsökkentésre
- a rozmaring a kreatív erők felébresztésére
- a borsmenta, hogy segítsen a tisztánlátásban, céltudatosságban
- az édesnarancs az optimizmusért
- a babér a bátorságért
- az édeskömény a magabiztosságért
- a pálmarózsa az önbizalom támogatásához
Járjatok ti is szerencsével!
Bene Szilvi - Kreatív Selfness
Pompás Mesés Nagykövet, művészeti és meseterapeuta
[1] Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás
[2] Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás
[3] wikipedia.hu
[4] https://lfg.hu/11801/ismerteto/szimbolumok/
[5] Anthony William: Gyógyító ételek
[6]Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás
[7] https://pompasnapok.blog.hu/2020/08/06/a_koleves_823