Főzzünk együtt „kőlevest”!

A Pompás Napok csapatában idén karácsonykor, véletlenszerűen kiválasztott Pompás Nagyköveti társunknak küldtünk valamilyen mesés ajándékot. Én egy nagyon kedves nagyköveti társamtól „kőleves boxot” kaptam, benne minden hozzávalóval, valamint egy gyönyörű gyöngybetűkkel megírt mese füzetet. Engem arra inspirált az ajándék, hogy mélyebben is foglalkozzam ezzel a mesével, párhuzamba állítva azt a januári évkezdéssel. Januárban, az év tovább olvasom

Hómennyasszony

Moszaku és tanítványa, Minokicsi egy erdőben vándoroltak, amely nem messze terült el szülőfalujuktól. Csikorgó hideg éjszaka volt, amikor útjuk céljának közelébe értek, de maguk előtt hideg vízfolyamot láttak. Át akartak jutni a folyón, ám a révész már elment, és csónakját a túlsó parton hagyta. Túlságosan fagyos volt az idő ahhoz, hogy átússzanak, így hát nem tovább olvasom

A három tündér

Volt egyszer egy anya, annak pedig egy gyönyörű, de nagyon lusta s nagyon torkos lánya. Egy napon az anya misére ment, és előtte így szólt hozzá: – Hallgass ide! Míg én misét hallgatok, tedd rendbe a házat, és ügyelj, hogy az ebéd oda ne égjen. Elment az édesanya a templomba, azalatt pedig a lány megette tovább olvasom

A Pásztor És A Napszűz

A hótakarta Kordillerákban, magasan Jukai völgye felett, a hegyen, amely a Pituszirai nevet viseli, fehér lámacsordát őrzött egy pásztor. A lámacsorda az inkáé volt, ebből szakították ki az állatokat, amikor az inka áldozatot mutatott be a Napnak. Szép termetű, tisztelettudó legény volt a pásztor, Lariszban született, neve Akonaiapa volt. Bandukolt nyája után, és kedves és szelíd dalokat furulyáit. tovább olvasom

A boldog ember inge

Egyszer volt, nem is nagyon régen, nem is a világvégén, hanem itt, ebben a mi görbe országunkban, volt egy király, de nem akármilyen király ám, hanem jóságos is, igazságos is. Aztán ez a király egyszer igen megbetegedett. Nagy bánat emésztette. Az lehetett a baja, hogy mindenhonnan csak panaszt hallott: nem elég fehér a kenyér az tovább olvasom