Egy idős házaspár hosszú évi együttélés után aranylakodalmát ünnepelte. Mikor reggelihez ültek, a feleség azt gondolta magában: „Ötven éven át előbbre tartottam a férjemet, és mindig neki adtam a zsömle tovább olvasom

Mikor az Úristen a teremtés munkáját bevégezte, így szólott: Virág, viríts és hervadj, tavasz jöjj és tűnj el, te is ember, tudd meg, hogy ha születtél, meg is kell halnod! tovább olvasom

Gyakran gondolkozott magában azon, hogy mi is az a boldogság, de sosem talált feleletet a sok szó között, ami ilyenkor a lelkét kitöltötte. Egyszer aztán elhatározta, hogy az este beköszöntekor, tovább olvasom

Mikor elmúlt a lakodalom, hallja a fiatalember, hogy a tyúk rá kezdi: – Koty-koty-koty… Azt mondja a fiatalasszonynak: – Te, tudod, mit gondoltam? – Mit? tovább olvasom

Végül az Élet olyan emberré változott, akinek mindene meg volt duzzadva annyira, hogy mozdulni is alig tudott. Így kereste fel azt, akit hét évvel ezelőtt először meggyógyított. – Éjszakázhatnék nálad? – kérdezte tőle. – Szívesen látlak, gyere csak be – hívta beljebb az ember. tovább olvasom