Volt egyszer egy özvegyember, annak pedig egy nagyon szép kislánya, akit igen-igen szeretett, s ezért nem akart újból megházasodni, nem akart mostohát a lányának. Az ő házával szemközt lakott egy özvegyasszony a két lányával, ez az asszony a csillagot is lehozta volna az égről, csak hozzámehessen a szomszédjához, de hát ezt kereken mégsem mondhatta meg tovább olvasom
Élt egyszer egy özvegyasszony a két lányával. A szegénynél is szegényebbek voltak; az anya mindenféle munkát elvállalt, hogy étel kerüljön az asztalukra, de így is alig-alig boldogultak. Egy nap a fiatalabb lány így szólt a nővéréhez: – Édesanyánk egész életében keményen dolgozott, hogy tisztességgel felneveljen minket. Ideje, hogy segítsünk neki. Én majd virágzó fává változom, tovább olvasom
Volt egyszer egy ember, aki az igazságot kereste, mert azt olvasta a bölcs könyvekben, hogy azt kell követni. Kereste mindenütt, bejárta az egész világot, de az igazságot sehol sem találta. Már csak egyetlen hely volt a világon, ahol nem járt, gondolta, oda még elmegy, hátha ott megtalálja azt, amit annyira keres. Bátor ember volt, nekiindult tovább olvasom
Volt egyszer valahol Vietnámban egy falu, melyben két gyermek maradt árván szülei halála után. A két testvér szorgalmasan dolgozott, ezért aztán mindig is volt mit enniük. És mert azt szerették volna, hogy vidámabb legyen a házuk tája, hát egy szép napon mind a ketten megházasodtak. Azonban ettől az időtől kezdve az idősebb testvér egyre lustább tovább olvasom
Egy idős házaspár hosszú évi együttélés után aranylakodalmát ünnepelte. Mikor reggelihez ültek, a feleség azt gondolta magában: „Ötven éven át előbbre tartottam a férjemet, és mindig neki adtam a zsömle ropogós felső felét. De ma végre egyszer magamnak tartom meg a finomabbat.” Megkente hát magának a zsömle felső felét, a másik felét pedig az urának tovább olvasom
