Volt egyszer egy asszony és egy ember. Azoknak volt egy leánya. Az asszony meghalt, s az ember ott maradt egyedül a leányával. Telt-múlt az idő, élt a leányka az édesapjával kettecskén. Volt egy szomszédasszonyuk. Az özvegyasszony volt, s neki is volt egy leánya. A vén bába örökké hívta be a lányt, s mindig mondogatta neki: tovább olvasom

Élt egyszer réges-régen egy király meg egy királyné; szerették egymást, népük is szerette őket; gond, baj, betegség sosem szakadt rájuk; de hiába volt meg mindenük, hiába termett nekik hét határ, hiába álltak válogatott paripák az istállójukban, hiába virultak a világ legszebb virágai a kertjükben: a szívük tele volt bánattal, napestig csak azt sóhajtozták: – Ó, tovább olvasom

Élt a nevenincs királyságban egy kupec. Tizenkét évet élt házasságban, mégis csak egy lánya született, Világszép Vaszilisza. Mikor az anyja haldoklott, a kislány még csak nyolcéves volt. Az anyja odahívatta ágyához a lányát, elővett a takaró alól egy bábut, odaadta neki és ezt mondta: Hallgass rám figyelmesen, Vasziliszuska! Emlékezz mindig rám és figyelj jól az tovább olvasom

Azt mesélik, élt egyszer egy király meg egy királyné. Ennek a királynak meg ennek a királynénak hét lánya volt. A legkisebbiket úgy hívták, hogy Sfurtuna. Nagy háború tört ki, a háborút a király elvesztette. Megfosztották trónjától, és fogságba vetették. Miközben raboskodott, családja sorsa rosszra fordult. A királynénak ki kellett költöznie a palotából. Takarékosságból egy viskóban tovább olvasom