Örök idők óta mindenki tudja, de különösen az öreg anyókák, akik hosszú históriákat mesélnek róla téli estéken, a vígan pattogó kandallótűz mellett, hogy Szent János napjának éjjelén, az esztendő legrövidebb éjszakáján, kivirágzik a páfrány. Aki megtalálja, letépi és szívére rejti virágát, annak nagy szerencsében és boldogságban lesz része a földön. Csak az a baj, hogy tovább olvasom

Élt egyszer, nagyon régen, Tangó tartomány Mizunoe nevű falucskájában egy szegény halászember. Urasima Taró volt a neve. Egy napon Urasima, mikor halászni ment a tengerre, a parton egy sereg gyermeket talált, akik nagy zajt csapva játszadoztak. Urasima szerette volna tudni, miért sivalkodnak annyira, odament hát, és csodálkozva látta, hogy a gyerekek nagy teknősbékával játszanak, és tovább olvasom

Élt egyszer valahol egy ember, s ez szeretett volna magának valamit, ami hasznot és vagyont hozna neki. Elment hát Kannon templomába, és ott hét napon és hét éjen át megszakítás nélkül imádkozott. Az utolsó nap megjelent neki álmában Kannon, és így szólt hozzá: — Meghallgattam könyörgéseidet és imádat. Hagyd el a templomot holnap korán reggel, tovább olvasom

Élt egyszer egy asszony meg egy ember. Volt egy legényfiuk is. Szántottak, vetettek, boronáltak. Zabföldjüket gyakran felkeresték a hattyúk. Gondolt egyet az asszony meg az ember, és csapdát állított a hattyúknak. Beesteledett, ettek, ittak, nyugovóra tértek. Megvirradt, felébredtek s elküldték a fiút: nézze meg, fogott-e hattyút a csapda. Kiballagott a legény a zabföldre, s látja tovább olvasom