Antalfai Márta Katarzisz Komplex Művészetterápiája a belső élményre és az alkotás felszabadító erejére épít. Nem az a cél, hogy tökéletes műalkotásokat hozzunk létre, hanem az, hogy a természet ritmusára és saját belső rezdüléseinkre hangolódva megőrizzük és fejlesszük lelki egészségünket. Az alkotó munka kiszakít a hétköznapok szürkeségéből, belső harmóniát teremt, miközben észrevétlenül támogatja az önkifejezést, és felszabadítja a bennünk rejlő, megújult kreatív életerőt (Antalfai).
Híd a természet és a lélek között
Ez a módszer mély gyökerekből táplálkozik, a jungi és freudi pszichológia mellett az antropozófia, a néphagyomány, a mítoszok, a zene, a képzőművészet és az irodalom világa is gazdagítja. Bár a terápia az egész életutat és a kapcsolatainkat is vizsgálja, az általam vezetett, csoportokban főként az évköri tematikára fókuszálunk.
Ennek oka az, hogy a természet körforgására való ráhangolódásnak lelki rendező hatása van. Elevenen tartja a lelket, segít túllépni a mindennapi „kis énünk” problémáin, és a természetben jelen lévő állandóság és változás ritmusával megnyitja a belső világunkat . Ahogy Carl Gustav Jung is vallotta, a valódi gyógyulás kulcsa a természet és a lélek egységének visszaállításában rejlik.
Hogyan hívja elő az alkotás a rejtett képeket?
A foglalkozásokon a ráhangolódást már a megérkezés pillanatában segíti az aktuális évszak színeivel díszített asztal. A belső képek előhívását, a mély megélést zene, versek és relaxáció támogatja.
DE miért működik ez ennyire jól?
Antalfai Márta szerint az alkotás során születő képek és formák a belső természetünk szimbólumai, a lelkünk legmélyének üzenetei. Mivel ezek a szimbólumok hatalmas érzelmi energiát hordoznak, segítenek visszaállítani a lelki egyensúlyt, és pozitív, életerős hozzáállást adnak. Jacobi Jolande jungi analitikus szerint ezek a belső képek – legyenek bármilyen egyszerűek is – ablakot nyitnak a lélek kimondhatatlan részeire, és teljesen átrendezik a bennünk lévő feszültséget.
Eszközök a belső világ formába öntéséhez
Nem véletlen, hogy a csoportokon mindig az adott élethelyzet vagy évköri minőséghez leginkább illeszkedő technikával dolgozunk. Másképp szólít meg bennünket a vízfesték finom áramlása, mint az agyag földes ereje vagy éppen egy kollázs játékos szabadsága.
• Az akvarell (vízfestés) elmossa a merev határokat: oldja a szorongást, tiszta örömöt ad, és segít elengedni a magunkkal szembeni túlzott elvárásokat.
• A ceruzarajz a külvilág formáinak pontos megfigyelésével földel le, fejleszti a fókuszt és a koncentrációt.
• Az agyaggal való munka a teljes lényünket bevonja: formálása erősíti az akaraterőt és a belső tartást.
• A montázs és kollázs pedig lehetőséget ad arra, hogy kész képekből vagy a természet kincseiből építsük fel és tegyük láthatóvá a saját, egyedi világunkat.
Az alkotás legfőbb csodája, hogy beindítja a lélek öngyógyító folyamatait. Mivel a módszerben erősen jelen van a játékosság, az alkotás önjutalmazó élménnyé válik, feloldja a belső konfliktusokat, megnyugtat, és kielégíti a szépség iránti vágyunkat. Az elkészült művek tükrében addig rejtett, tudattalan lélekrészeinkkel szembesülhetünk, amelyeket a felismerés által beépíthetünk a személyiségünkbe (Antalfai).
Ez a folyamat tökéletesen illeszkedik Eva Mees-Christeller antropozófiai gondolatával, a cél sosem egy kiállításra szánt műtárgy létrehozása, hanem maga a teremtés folyamata. Az alkotás ugyanis kiragad a passzivitásból, felráz, és képes elrendezni a bennünk lévő kaotikus, diszharmonikus állapotokat (Mees-Christeller).
A lélek fellélegzése
A módszer ereje a sokszínűségében rejlik. Szelepet ad a felgyülemlett feszültségnek (ventiláció) és elhozza a megkönnyebbülés katartikus élményét. Segít megélni az „itt és most” pillanatát, oldja a komplexusokat, és az elkészült alkotások gyengéd megbeszélésével segít megérteni saját kivetítéseinket. Valódi híd ez a tudatos énünk és a tudattalan lelkünk között, érzelmi megnyílást hoz, felszabadítja a kreativitást, és a csoport megtartó ereje által megélhetővé teszi, hogy nem vagyunk egyedül a megéléseinkkel (Antalfai, 2016).
Évek óta tapasztalom a csoportjaimon, hogy amikor egy résztvevő megengedi magának az alkotás örömét, az nem csak feloldó hatású, nemcsak a papírral és az anyaggal jön létre a találkozás, hanem eközben kialakul egy kapcsolat önmagával, belső világával is. Ezért gondolom azt, hogy a kreativitáson túl a lélek szép kifejező nyelve a művészetterápia.
Útravaló gondolat
„Ha engedjük, hogy az év körforgása hasson ránk, olyan erőkre teszünk szert, amelyek segítik önmagunk mélyebb megértését. Csak ezáltal érezhetjük meg, hogy milyen finom szálakkal fűződünk ahhoz a világhoz, amelybe beleszülettünk”
C. G. Jung
Kreatív meghívás: Egy ötperces otthoni feladat
Keress otthon vagy a természetben három olyan apró tárgyat (egy száraz levelet, egy kavicsot, egy szalagdarabot vagy bármit), ami valamiért most megszólít téged. Helyezd el őket egy tiszta fehér papírlapon úgy, hogy egy kompozíciót alkossanak. Ne gondolkozz rajta, csak hagyd, hogy az ujjaid megtalálják a helyüket. Nézz rá a kész képre!
Önismereti kérdés a belső iránytűhöz
Ha ez a kis kompozíció a mostani élethelyzetedről és a benned zajló változásokról mesélne, vajon mi lenne a címe?
