Régen természetes volt, hogy a nők együtt alkottak
Elődeink életében a kreativitás nem külön elfoglaltság volt, hanem a mindennapok természetes része. A nők szőttek, fontak, hímeztek, csipkét vertek, tojást írtak, kosarat fontak vagy éppen együtt készítették az ünnepek díszeit és használati tárgyait. Az alkotás közben történetek születtek, tapasztalatok adódtak tovább, és közösségek formálódtak.
A kézművesség nem ért véget a fiatal évekkel. Egészen életük végéig része maradt a nők mindennapjainak, erőt, örömöt és összetartozást adott.
A mai nők életéből ez sok esetben eltűnt, vagy nehezen illeszthető be a rohanó hétköznapokba. Sokszor már nincs kitől megtanulni ezeket az ősi hagyományokat, és gyakran nincs is lehetőség arra, hogy közösségben alkossunk.
Úgy gondolom, hogy ezzel együtt elveszítettünk valami fontosat is, azt a természetes teret, ahol a kreativitás, a női kapcsolódás és az önkifejezés egyszerre lehetett jelen. Különösen az élet érettebb szakaszában hiányzik sok nő számára egy olyan közösség, ahol az alkotás nem teljesítmény, hanem a kapcsolódás eszköze.
Sok nő egyedül próbál megfelelni minden szerepnek, miközben belül egyre erősebben vágyik arra, hogy valaki egyszerűen csak meghallgassa.
A női kör ereje
A női kör különleges tér. Talán azért, mert megengedi, hogy ne kelljen mindig erősnek lennünk.
Amikor egy másik nő kimondja azt az érzést, amelyet mi is hordozunk, hirtelen megszűnik az egyedüllét érzése. Megtapasztaljuk, hogy nem velünk van a baj. Nem vagyunk „túl érzékenyek”, „túl fáradtak” vagy „túl sokak”.
A Kreatív Selfness műhelyben a közös alkotás legalább olyan fontos, mint a beszélgetés. Van, amikor könnyebb egy színnel, egy formával vagy egy képpel kifejezni azt, amire még nincsenek szavaink.
A létrejövő alkotások túlmutatnak önmagukon. Nemcsak képek vagy tárgyak, hanem belső történetek hordozói. A saját alkotásaink és a csoporttársak munkái is tükröt tarthatnak számunkra, új felismeréseket indíthatnak el, és segíthetnek megérteni önmagunkat.
Hiszem, hogy minden nő megérdemel egy olyan közösséget, ahol nem kell megfelelnie. Ahol nem várják el, hogy mindig mosolyogjon, mindig erős legyen, mindig mindent kézben tartson. Ahol egyszerűen önmaga lehet.
Ahol az alkotás, a mesék és a természet ritmusa segít emlékezni arra, hogy minden életszakasznak megvan a maga szépsége, feladata és ajándéka.
Útravaló gondolat
„A lélek csak az emberi kapcsolatokból képes táplálkozni.”
— C. G. Jung
Önismereti kérdés
Volt-e valaha olyan nő az életedben, akinek már a puszta jelenléte is megnyugtatott? Mit adott neked ez a kapcsolat, amire ma is szükséged lenne?
Kreatív meghívás
Keress otthon egy régi fényképet, amelyen olyan nőkkel vagy együtt – édesanyáddal, nagymamáddal, testvéreddel vagy barátnőddel –, akik fontosak voltak az életedben.
Nézd meg csendben néhány percig. Milyen emlékeket, érzéseket ébreszt benned? Ha kedved van, készíts egy egyszerű rajzot vagy kollázst arról, mit jelent számodra a női összetartozás.
