Elindult az ember a feleségével valahová, és az úton egy frissen kaszált réten mentek keresztül. Azt mondta az ember:
– Nézd csak, asszony, de szép ez a frissen kaszált rét!
Az asszony meg azt felelte:
– Hát megvakultál, te ember, és nem látod, hogy ezt a rétet nem kaszálták, hanem nyírták!
Az ember meg újra így szólt:
– Az istenért, hát nem tudod, asszony, hogy a rétet nem nyírni kell, hanem kaszálni? Ezt bizony lekaszálták, nézd csak meg jobban, hiszen jól láthatod a szénarendeket is.
Ezután az ember azt bizonygatta, hogy a rétet lekaszálták, a felesége meg egyre bizonygatta, hogy lenyírták. Addig-addig veszekedtek, amíg egyszer az ember haragjában megütötte az asszonyt, és rákiáltott, hogy hallgasson el. Végül az asszony az út szélére állt, odafordult az ember felé, és két ujjával hadonászott, mintha ollót csattogtatna a szeme előtt. S közben azt hajtogatta:
– Lenyírták, lenyírták, lenyírták!
Így lépkedett az ember felé fordulva az út szélén, és nem is figyelt másra, míg végül belelépett egy gödörbe, amelyet felülről eltakartak a lekaszált szénarendek. Bele is pottyant. Amikor az ember látta, hogy felesége eltűnt a gödörben, azt mondta:
– Úgy kellett, ezt most megkaptad!
Azután folytatta az útját, anélkül hogy belenézett volna a gödörbe. Néhány nap múlva mégis megsajnálta, és így beszélt magában:
– Mégiscsak jobb lesz, ha kihúzom, ha még életben van egyáltalán! Olyan, amilyen, de még az is megtörténhet, hogy ezután kissé megjavul!
Azzal fogta a kötelet, visszament a gödörhöz, leengedte oda, és lekiáltott az asszonynak, hogy fogja meg a kötelet, hogy kihúzza onnan. Mihelyt észrevette, hogy megfeszül a kötél, jól meghúzta. Amikor már majdnem felért a kötél vége, hát mit látott az ember! Az asszony helyett az ördög csimpaszkodott a kötélbe: az egyik fele fehér volt, mint a birka szőre, a másik meg fekete maradt, mint amilyen színű minden ördög. Az ember szörnyen megijedt, és vissza akarta engedni a kötelet, de az ördög azt kiáltotta:
– Tartsd jól a kötelet, és ha testvérem vagy, húzzál ki innen! Ölj meg utána, ha nem akarsz életben hagyni, csak innen szabadíts ki, az istenért!
Az ember akkor isten nevében kihúzta az ördögöt, az meg mindjárt megkérdezte tőle, milyen szerencse vetette ide, hogy őt kiszabadíthatta. Megkérdezte még azt is, mit keresett abban a gödörben. Mikor az ember elmondta az ördögnek, hogy néhány nap előtt abba a gödörbe esett bele a felesége, és azért jött vissza, hogy kiszabadítsa, az ördög így kiáltott:
– Tán csak nem zavarodtál meg, az istenért, hogy ezt teszed?! Még vissza is jöttél, hogy kiszabadítsd a gödörből?! Sokáig éltem én abban a gödörben, és bizony eleinte nagyon nehéz volt ott lent, de valahogy mégis megszoktam, no de amióta ez az átkozott asszony hozzám került, majd megdöglöttem a gonoszságaitól! A gödör szélére szorított, és láthatod, hogy megőszült gonoszságától az egyik oldalam. Hagyd őt, ha istent ismersz! Hagyd az asszonyt ott, ahol van, én meg becsületet szerzek nevednek, amiért megszabadítottál tőle!
Azzal kitépett egy fűszálat a földből, az embernek adta, és így szólt:
– Nesze, fogd ezt a fűszálat, és tedd el, én meg majd belebújok a császár lányába. Akkor majd odagyűlnek a birodalom orvosai, papjai és szerzetesei, hogy engem kiűzzenek, de én mindaddig el nem távozom belőle, amíg te oda nem érsz. Te csak add ki magad orvosnak, gyere oda te is gyógyítani a lányt, és füstöld meg ennek a fűnek a füstjével. Akkor én nyomban eltávozom belőle, a császár meg neked adja azután a lányát, és maga mellé vesz majd uralkodónak.
Fogú az ember a fűszálat, eltette a tarisznyájába, majd elbúcsúzuk, és elváluk egymástól.
Néhány nap múlva szárnyra kelt a hír, hogy nagyon beteg a császár lánya, mert belébújt az ördög, összegyűltek a palotában a birodalom összes orvosai, papjai és szerzetesei, de hiába. Nem tudu közülük egyik sem meggyógyítani a lányt. Ekkor az ember fogta a urisznyáját, amibe a füvet tette, felakasztotta a vállára, botot fogott a kezébe, útnak eredt, és meg sem állt a császár palotájáig. Amikor belépett a szobába, amelyben ott feküdt a császár beteg lánya, látta, hogy az orvosok, ápolónők, papok, szerzetesek és a püspökök ide-oda futkosnak, imádságokat olvasnak, feladják neki az utolsó kenetet, virrasztanak mellette, és távozásra szólongatják az ördögöt, az meg egyre csak kiabál a lányból, és gúnyolódik velük. Odament akkor az ember is, tarisznyájával a hátán, de nem engedték be. Akkor egyenesen a császárné lakosztályába ment, és elmondu, hogy orvos, és van egy gyógyfüve, amellyel már eddig néhány ördögöt kiűzött. A császárné pedig, mint afféle anya, felugrott nagy hirtelen, és elvezette őt a lánya szobájába. Amikor az ördög észrevette, így szólt hozzá:
– Itt vagy, barátom?
– Itt vagyok!
– Hát jó, tedd a dolgodat, én meg majd eltávozok, de nehogy utánam jöjj, bárhol jelenek meg, mert akkor pórul jársz!
Úgy beszélgettek kettesben, hogy senki más nem hallhatta és érthette rajtuk kívül. Az ember elővette tarisznyájából a fűszálat, és megfüstölte vele a lányt. Az ördög eltávozott, a lány meg olyan egészséges lett, mint azelőtt volt. A többi orvos megszégyenülve eltávozott, ki erre, ki arra. A császár és a császárné megölelte az embert, azután bevezették a kincstárba, átöltöztették, és feleségül adták hozzá egyetlen lányukat. A császár neki ajándékozta később fele királyságát is. Nemsokára ugyanaz az ördög a szomszéd ország hatalmas császárának lányába bújt bele. Mindenütt orvosok után kutattak, de senkit sem találtak. Akkor megtudták, hogy amikor a szomszéd császár lánya beteg volt, egy orvos meggyógyította őt. Az az orvos pedig most a császár veje. Ekkor a császár írást küldött szomszédjának, és megkérte, küldje el hozzá azt az orvost, aki meggyógyította a lányát, hogy az ő lányát is kigyógyítsa ugyanabból a betegségből. Megírta, hogy mindent megad majd neki, amit csak akar!
Amikor a császár ezt elmondta a vejének, annak eszébe jutott, amit ördög komája búcsúzáskor mondott neki, és nem mert odamenni. Mentegette magát, hogy ő már rég eldobta a gyógyfuvet, és anélkül nem tud többé gyógyítani. Amikor a másik császár ezt a választ megkapta, újabb írást küldött, és megüzente benne, hogy hatalmas hadsereggel támadja meg birodalmukat, ha a császár nem küldi el hozzá az orvosát. Amikor ezt a császár elolvasta, azt mondta vejének, hogy nem tehet mást, el kell mennie. A császár veje nem tudta, mitévő legyen, felkészült hát, és útra kelt. Amikor odaért a császár lányához, az ördög elcsodálkozott, és rákiáltott:
– Hát te mit keresel itt, barátom? Nem megmondtam, hogy ne gyere többé utánam!
– Hát, barátom – mondta a császár veje –, nem is azért jöttem, hogy kiűzzelek a császár lányából, hanem azért kereslek, mert meg akarlak kérdezni, hogy most mitévők legyünk. Előjött a feleségem a gödörből, de az még hagyján, hogy engem keres! Én majd csak kibírom valahogy, de téged azért üldöz, mert nem engedted, hogy kihúzzam a gödörből.
– Szörnyűség! Kiszabadult a feleséged?! – kiáltotta az ördög, és elöugrott a császár lányából, azután futott egészen a végtelen tengerig. Nem is jött onnan soha többé vissza az emberek közé.
Kép: Pixabay