Egyszer a spanyolok elleni háborúzásban a guaraník egy hadifoglyot ejtettek. A győztes törzsfőnök, Jaguatí a lányának, Apiszúnak ajándékozta. A fiatal és szép indián lány igen megörült az ajándéknak. Csakhogy a délceg ifjú nem viszonozta a leány érzelmeit. Pedig Apiszú mindent elkövetett, hogy örömet szerezzen szerelmének, köpenyt meg díszeket csinált, sőt még sírt, könyörgött is neki, de hiába.
Talán messze földön szeret valakit? A kétségbeesett lány végül erőszakhoz folyamodott, megparancsolta, hogy kötözzék meg a fiút, és vigyék máglyára, mert azt remélte, így majd meggyőzheti. De az ifjút a halál sem rémítette meg. A zokogó Apiszú pedig szégyenkezve a lábához rogyott. Ekkor az idegen megvallotta neki, hogy azért nem szeretheti, mert bizony már elkötelezte magát. Apiszú erre éjfélkor titokban fölkereste a varázslóasszonyt, a kunya-pajét. Elmondta neki nagy bánatát és kérte, hogy adjon neki egy szert, amitől a fogoly elfelejti a fehér spanyol lányt.
A varázslóasszony pedig azt tanácsolta, hogy másnap menjen ki a fiúval a legközelebbi domboldalba. Ott majd megszólítja egy ajarú, egy papagáj, és megkérdezi tőle, hogy mit kíván. Ő meg csak válaszolja azt, hogy szeretne gyümölcsöt szedni a guaviráról. A papagáj majd elvezeti oda, ahol ez a fa nő, Apiszú meg szedjen bőven a gyümölcsből, és etesse meg a szerelmesével. A fiú pedig, ahogy megeszi, rögtön elfelejti minden emlékét, és csak Apiszúra gondol majd. Így is történt.
És azóta is úgy tartja a szokás, hogyha egy lány szerelmes egy idegenbe, hát csak adjon neki a guavirá gyümölcséből, hogy elfeledtesse vele a hazájában hagyott szerelmét.
Kép: Pixabay
One thought on “A Szerelmet Feledtető Gyümölcs(A naptestű pái)”