A Solu-szigetcsoport egyik déli szigetén, Tawitawin uralkodott valamikor nagyon régen Baranggay szultán. Rettenthetetlen bátorságáról és kegyetlenségéről volt nevezetes a sziget lakói között. Sok ellenséget legyőzött, így senki sem mert szembeszállni vele. De bármennyire is nevezetes volt bátorságáról, igazi hírnevét a lányának köszönhette, akinek szépségében nem volt párja a föld kerekén. Sok fejedelem, herceg és gazdag ifjú nyilvánította alázatos tiszteletét, hogy Bartuha hercegnő színe elé járulhasson, és megkérje a kezét.
De a hercegnőnek egyik úri ficsúr sem tetszett meg, mert a méltóságnál és pompás ruháknál többre becsülte a hűséges szerelmet. A szultán palotájának hatalmas, illatos kertjében szolgált egy kertészlegény, aki bizony szegény családból származott. Bartuha naponta kijárt a kertbe virágot szedni, így történt aztán, hogy beleszeretett a kertészlegénybe. A fiatalok jól megértették egymást, hűséget is fogadtak egymásnak.
Tudomására jutott a dolog Baraggay szultánnak is. Dehogy akarta, hogy a lánya egy kertészlegényhez kösse a sorsát. Elhatározta, hogy kiadja a kertész útját. Este kergették ki a palotából, amikor éppen találkoznia kellett volna a szerelmével. Bartuha hercegnő nem sejtette, hogy mit művelt az apja, így hát nyugodtan indult a kertbe, hogy találkozzék kedvesével. A legény azonban nem jött.
Eltelt egy óra, kettő, a fiúnak se híre, se hamva. A hercegnő most már rájött, hogy soha nem látja a kedvest. Keserves sírásra fakadt, és így fohászkodott az istenéhez:
– Istenem, csak te tudod, milyen nehéz nekem.
A kedvesem nélkül semmit sem ér az életem. Változtass át virággá, ami az ilyen éjszakákon, mint ez is, kedvére illatozik a kertben. Virággá akarok változni, itt ezen a helyen akarok várni kedvesemre. A szultán apa, aki titokban követte lányát, megdermedt a rémülettől, amint látta, hogy Burtuha lánya miként változik növénnyé. Mindjárt ki is nyíltak rajta a virágok, s csodálatos illatot árasztottak. A szultán hiába kiáltott fel rémülten, már késő volt.
A virágot, ami éjjelente illatozik a kertben, azóta is az éjszaka szépének nevezik.
Forrás: A csodálatos fa – Fülöp-szigeti mesék
One thought on “Az éjszaka szépe”